1 hét , 3 futás. Indul a gesztenye!

Az elmúlt hét új és egyben különösennagyonjó élményeket hozott futás témakörében! Egyre jobban beszippant, érzem.

Képzeljétek, magamon is jócskán meglepődve azt érzem, hogy kezdek egyre összeszedettebb és precízebb lenni. Nagy dolog ez nekem, nem voltam az a hű de precíz a vércukor, szénhidrát, inzulin napi jegyzetelését illetően… Szánom és bánom.

Viszont most ez máshogy nem megy. Magas vércukorral ugye nem fogunk neki semmilyen aktivitásnak, alacsonnyal meg pláne! Ez utóbbit még csak elképzelni sem tudom. Ilyenkor én teljesen koordinálatlanná válok, ami a mozdulatokat illeti. Pl. simán feltöltöm 2 dl gyorsan felszívódó narancslével a 1,5 dl-es bögrét, és simára kerekítem az asztalsarkokat akár lassú mozgás közben is  – mintha a fejemben lévő irányítótorony és a testem függetlenítené magát egymástól.

Szóval: vércukrok gyakoribb mérése, szorgalmas jegyzetelése és az étkezések átrendezése-átgondolása folyamatban! Hogy az inzulinadagok csökkentéséről már ne is beszéljek. Na ez egy izgi dolog, van mit tapasztalni ezen a területen, azt hiszem.

No de lássuk, mi is történt a múlt héten?

A heti első futás: kedd reggel. Igen, REGGEL! És emiatt korábban is keltem. Ez a saját határaim maximális feszegetése, ugyanis elég sokáig hangolódom reggel az ébrenlét üzemmódra. Iszonyatosan nagy eltökéltséggel akartam aznap reggel 5-kor vércukrot mérni: Mert ugye ha magas avagy alacsony, akkor 7-ig még rendbe tudom hozni, hogy indulásra minden stimmeljen. Már meg sem lepődtem: a telefon éjjel lemerült, 5-ös ébresztő nem volt, láss csodát, 7-es sem. No de van ám nekem tudatalattim és biológiai órám is! Kicsivel 7 után felriadtam és indult a kapkodás. Ez nem szerencsés. Egyáltalán. Semmilyen szempontból. Elveszíti az egész dolog a varázsát. Újabb fejlesztendő terület!

De menni kell, s szerencsém volt: 9,7-es vércukor. Indulás – kávé után nyilván. Nem mondom, hogy olyan hű de nagyon könnyű 56 perc volt. De megvolt, és örültem, és nagyon jó volt az egész napom. Érdekes, hogy rögtön futás után 14,1-et mértem. Korrigáltam 3 egységgel, elindultam dolgozni és ott reggeliztem. Valahogy azt éreztem, nem kell csökkenteni az inzulinon, annyit adtam, mint normál esetben a reggelihez (6E – kb. 35-40g CH). Ez így rendben is volt a nap hátralévő részében.

A második a héten: péntek délután.

Na, ez volt eddig a legeslegjobb futásom úgy érzem! Az egészet az első lépéstől az utolsóig nagyon élveztem, lendületes volt és olyan szökellő szarvasosJ. Ez az, amikor megy a láb magától, nincs fáradtság, és közben van valami nagyon jó érzés.

Valami ilyesmi:

Tudom, kenguru! De legalább szökell. Szarvast nem találtam.

Idő & táv: 1 óra 18 perc után értem a ház kapujához és nagyon-nagyon boldog voltam! És ment a GPS és nem merült le a teló: 10.2km. Best ever!

Vércukor: már 2 órával futás előtt kicsit gyanúsan alacsony volt, így ettem kb. 15g szénhidrátot, s indulás előtt is csak 6,9, így jöhetett még egy banánt.  Futás után érzetem, hogy minden rendben, csak 1 órával később mértem: 6,3. A vacsihoz a szokásos inzulin helyett (6E, E=Egység) csak 3-t adtam. Stimmelt is éjszaka minden, fél  4-kor 8,6-ot mértem. Reggelre már lecsúszott: 3,6-tal keltem. És bár az ebédnél is 2 egységgel kevesebbet adtam a szokásosnál, délután volt egy 2,5-ös hipo. Ez nagyon izgalmas és még feltérképezendő terület: mennyi ideig és hogy hat a sport, a futás az azt követő egész napra?

No 3. - vasárnap

Szintén délután indultam el. Hipoba hajló délután volt, többször ettem kicsiket és csak lefelé tendált. (A nem diabeteszesek kedvéért: a hipo az, amikor leesik a vércukor igen alacsonyra, én 4 mmol/L alatti vércukrokat könyvelek el magamban hiponak). Tuti az egész napos nagytakarítás tehet róla! Végül indulás előtt megittam 1dl 100%-os gyümölcspürét és ettem egy banánt. Ugyanazt a 10 km-es kört futottam, mint pénteken, de szökellő szarvas most valahol lekanyarodott. Már egészen az elején. Nehéz volt, és szorított a cipő, húzott le az aszfalt, de megvolt. És nagyon csodálkoztam, mert ugyanannyi idő alatt, mint pénteken. Volt valahol egy időkapu!? Más magyarázatot nem találok.

Vércukor futás után 1 órával: 7,2. Ugyanúgy 3 egységgel kevesebb novorapidot adtam vacsira, és ugyanúgy reggeli hipovel ébredtem. De ez legyen a legkevesebb, majd beáll ez valahogy.

Ami a Lantus-t illeti, a sportolós és az azt követő napokon 18 helyett 17E-t adok.

Gondolatok futás közben:

CÉL – Mi ez? Időben adjuk meg? Vagy távban? És mennyi időt adunk magunknak, hogy ezek a célok meglegyenek? Kell egyáltalán ilyesmi? Hamarosan erre is fény derül.

Mindenesetre elsődleges saját célként azt tartom szem előtt, hogy élvezzem a futás. 

Hogy segítsen kipörgetni a kipörgetnivalót - rohanás, düh, méreg, túlpörgés, stressz – bár nincs belőlük sok mostanában szerencsére, de vesszen az a kicsi maradék is. Futás előtt arra gondolok, hogy ez mind elillan, mire befejezem és a lábakon át távozik. Nem tudom hová. Mindegy is. 

És hogy segítsen megtartani azt az igen jó érzést, hogy nincs olyan, hogy én nem tudok valamit. Mert de. Ott van minden belül, csak jól elbújt és ki kell csalogatni. Vagy leporolni azt a jópár félelem-réteget, amivel betakartuk önmagunk elől, mert így biztonságosabb volt.
És igyekszem ezt is elmélyíteni:

"Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük!" Zig Ziglar

És a gesztenye?

Kikaparódott! J A keddi futásnál kitaláltam, hogy ezentúl minden futásról hazaviszek valami apró dolgot. 2 gesztenye és 1 makk csücsül egy üvegedényben a nappaliban. Csak hogy véletlenül se felejtsem el, hogy tudok futni! Ők azok: