Az elmúlt hét új és egyben különösennagyonjó élményeket
hozott futás témakörében! Egyre jobban beszippant, érzem.
Képzeljétek, magamon is jócskán meglepődve azt érzem, hogy
kezdek egyre összeszedettebb és precízebb lenni. Nagy dolog ez nekem, nem
voltam az a hű de precíz a vércukor, szénhidrát, inzulin napi jegyzetelését
illetően… Szánom és bánom.
Viszont most ez máshogy nem megy. Magas vércukorral ugye nem
fogunk neki semmilyen aktivitásnak, alacsonnyal meg pláne! Ez utóbbit még csak
elképzelni sem tudom. Ilyenkor én teljesen koordinálatlanná válok, ami a
mozdulatokat illeti. Pl. simán feltöltöm 2 dl gyorsan felszívódó narancslével a
1,5 dl-es bögrét, és simára kerekítem az asztalsarkokat akár lassú mozgás közben
is – mintha a fejemben lévő
irányítótorony és a testem függetlenítené magát egymástól.
Szóval: vércukrok gyakoribb mérése, szorgalmas jegyzetelése
és az étkezések átrendezése-átgondolása folyamatban! Hogy az inzulinadagok
csökkentéséről már ne is beszéljek. Na ez egy izgi dolog, van mit tapasztalni
ezen a területen, azt hiszem.
No de lássuk, mi is történt a múlt héten?
A heti első futás: kedd
reggel. Igen, REGGEL! És emiatt korábban is keltem. Ez a saját határaim
maximális feszegetése, ugyanis elég sokáig hangolódom reggel az ébrenlét
üzemmódra. Iszonyatosan nagy eltökéltséggel akartam aznap reggel 5-kor vércukrot
mérni: Mert ugye ha magas avagy alacsony, akkor 7-ig még rendbe tudom hozni,
hogy indulásra minden stimmeljen. Már meg sem lepődtem: a telefon éjjel
lemerült, 5-ös ébresztő nem volt, láss csodát, 7-es sem. No de van ám nekem
tudatalattim és biológiai órám is! Kicsivel 7 után felriadtam és indult a
kapkodás. Ez nem szerencsés. Egyáltalán. Semmilyen szempontból. Elveszíti az
egész dolog a varázsát. Újabb fejlesztendő terület!
De menni kell, s szerencsém volt: 9,7-es vércukor. Indulás – kávé után nyilván. Nem mondom, hogy
olyan hű de nagyon könnyű 56 perc
volt. De megvolt, és örültem, és nagyon jó volt az egész napom. Érdekes, hogy rögtön
futás után 14,1-et mértem.
Korrigáltam 3 egységgel, elindultam dolgozni és ott reggeliztem. Valahogy azt
éreztem, nem kell csökkenteni az inzulinon, annyit adtam, mint normál esetben a
reggelihez (6E – kb. 35-40g CH). Ez így rendben is volt a nap hátralévő
részében.
A második a héten:
péntek délután.
Na, ez volt eddig a legeslegjobb futásom úgy érzem! Az
egészet az első lépéstől az utolsóig nagyon élveztem, lendületes volt és olyan
szökellő szarvasosJ.
Ez az, amikor megy a láb magától, nincs fáradtság, és közben van valami nagyon
jó érzés.
Valami ilyesmi:
Tudom, kenguru! De legalább szökell. Szarvast nem találtam.
Idő & táv: 1 óra 18 perc után értem a ház kapujához
és nagyon-nagyon boldog voltam! És ment a GPS és nem merült le a teló: 10.2km. Best ever!
Vércukor: már 2
órával futás előtt kicsit gyanúsan alacsony volt, így ettem kb. 15g
szénhidrátot, s indulás előtt is csak
6,9, így jöhetett még egy
banánt. Futás után érzetem, hogy minden
rendben, csak 1 órával később mértem:
6,3. A vacsihoz a szokásos inzulin
helyett (6E, E=Egység) csak 3-t adtam. Stimmelt is éjszaka minden, fél 4-kor 8,6-ot mértem. Reggelre már lecsúszott:
3,6-tal keltem. És bár az ebédnél is
2 egységgel kevesebbet adtam a szokásosnál, délután volt egy 2,5-ös hipo. Ez
nagyon izgalmas és még feltérképezendő terület: mennyi ideig és hogy hat a
sport, a futás az azt követő egész napra?
No 3. - vasárnap
Szintén délután indultam el. Hipoba hajló délután volt,
többször ettem kicsiket és csak lefelé tendált. (A nem diabeteszesek kedvéért:
a hipo az, amikor leesik a vércukor igen alacsonyra, én 4 mmol/L alatti
vércukrokat könyvelek el magamban hiponak). Tuti az egész napos nagytakarítás
tehet róla! Végül indulás előtt megittam 1dl 100%-os gyümölcspürét és ettem egy
banánt. Ugyanazt a 10 km-es kört futottam, mint pénteken, de szökellő szarvas
most valahol lekanyarodott. Már egészen az elején. Nehéz volt, és szorított a
cipő, húzott le az aszfalt, de megvolt. És nagyon csodálkoztam, mert ugyanannyi
idő alatt, mint pénteken. Volt valahol egy időkapu!? Más magyarázatot nem
találok.
Vércukor futás után 1
órával: 7,2. Ugyanúgy 3 egységgel kevesebb novorapidot adtam vacsira, és
ugyanúgy reggeli hipovel ébredtem. De ez legyen a legkevesebb, majd beáll ez
valahogy.
Ami a Lantus-t illeti, a sportolós és az azt követő napokon 18
helyett 17E-t adok.
Gondolatok futás
közben:
CÉL – Mi ez?
Időben adjuk meg? Vagy távban? És mennyi időt adunk magunknak, hogy ezek a
célok meglegyenek? Kell egyáltalán ilyesmi? Hamarosan erre is fény derül.
Mindenesetre elsődleges saját célként azt tartom szem előtt, hogy élvezzem a futás.
Hogy segítsen
kipörgetni a kipörgetnivalót - rohanás, düh, méreg, túlpörgés, stressz – bár
nincs belőlük sok mostanában szerencsére, de vesszen az a kicsi maradék is.
Futás előtt arra gondolok, hogy ez mind elillan, mire befejezem és a lábakon át
távozik. Nem tudom hová. Mindegy is.
És hogy segítsen megtartani azt az igen jó
érzést, hogy nincs olyan, hogy én nem tudok valamit. Mert de. Ott van minden
belül, csak jól elbújt és ki kell csalogatni. Vagy leporolni azt a jópár
félelem-réteget, amivel betakartuk önmagunk elől, mert így biztonságosabb volt.
És igyekszem ezt is elmélyíteni:
"Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük!" Zig Ziglar
És a gesztenye?
És igyekszem ezt is elmélyíteni:
"Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük!" Zig Ziglar
És a gesztenye?
Kikaparódott! J
A keddi futásnál kitaláltam, hogy ezentúl minden futásról hazaviszek valami
apró dolgot. 2 gesztenye és 1 makk csücsül egy üvegedényben a nappaliban. Csak
hogy véletlenül se felejtsem el, hogy tudok futni! Ők azok: